Film-ajánló
Éjfélkor Párizsban
Gil és Inez jegyesek, akik üzleti okokból Párizsba látogatnak. Időközben kiderül, hogy a pár nem egymáshoz való: Gil író és esetleg Párizsban szeretne élni, és komoly íróvá válni, míg Ineznél ez szóba sem jöhet. Gil szeret esőben Párizsban járkálni, míg Inez egyáltalán nem.
A történetben a fordulatot az hozza, amikor Gil felfedezi, hogy pontban éjfélkor Párizs egy bizonyos pontján egy autómatuzsálem áll meg mellette és észrevétlenül időutazásbn vesz részt, ami visszaröpíti az általa kedvelt 1920-as évek Párizsába, ahol neves festőkkel, írókkal találkozik. Az esemény több egymás utáni éjszakán megtörténik, ezért Gil kettős életet kezd élni. Apósjelöltje magándetektívet fogad, hogy kiderítse, merre járkál éjszakánként (a magánnyomozó azonban eltűnik, mert visszakerül a reneszánsz korba).
Életre valók
Driss munkanélküli szenegáli menekült, aki csupán egy pecsétért ugrott be az arisztokrata Phillippe -hez, mely nélkülözhetetlen segélye folyósításához. A gazdag férfi -aki egy ejtőernyős baleset során tolószékbe kényszerült- viszont meglát valamit a nincstelenben, melyet korábbi ápolói egyikében sem, az élet szeretetét s ultimátumot ad számára, hogy a pecsétért cserébe másnap kell visszafáradnia, de jobb lenne, ha elvállalná aszámára ajánlott állást.
Driss nagy nehezen kötélnek áll és elvállalja azt a feladatot, melyben számos szakképzett ember már kudarcot vallott. A két férfi makacs természete összecsap egymással, melyből szoros barátság alakul ki, aminek során Driss megtanítja tolószékes barátját az élet folytatására…kicsit másképp.
A két eltérő személyiség -a művelt, csiszolt elméjű, fehér arisztokrata, aki nyaktól lefelé érzéketlen és a nagydarab, élettel teli, utcán nevelkedett fekete férfi- találkozása páratlan szituációkra és poénokra nyit lehetőséget, ábrázolva a kettőjük kapcsolatából fakadó energiát, mely a film eredeti címeként „érinthetetlenek” -ké teszi őket.
Fergeteges vígjáték a kellő mértékben csepegtetett drámai elemekkel, melynek kompozíciója egy tökéletes elegyet alkotva kiváltja a katarzist az emberből. A mindig kellő momentumban ellejtett poénok szembemennek napjaink bugyuta vígjátékaival és hol verbálisan, hol pedig morbid jelenetekkel fakaszt mosolyt a néző arcára a megfelelő tempóban vezetett történet során. Kiváló poénok, remek drámai elemek a kellő mértékben,tökéletes rendezés és forgatókönyv egy megtörtént eset alapján. Véleményem szerint a legjobb francia film, ami napvilágot látott.
Ilyen az élet
Mindketten határozott személyiségek: Holly (Katherine Heigl) egy sikeres vállalkozást üzemeltet és a karrierjére koncentrál, míg Eric (Josh Duhamel) egy sporthálózat ígéretes igazgatója és emellett imádja a nőket és a motorját. Az első, katasztrofálisra sikeredett randijuk után viszont csak két közös pont van bennük: utálják egymást és imádják a keresztlányukat, Sophie-t.
De amikor a sors egy váratlan fordulattal úgy hozza, hogy csak ők maradnak Sophie-nak, a kislány érdekében félre kell tenniük mindenféle nézeteltérésüket és utálatukat egymás iránt. Kénytelenek összeköltözni, a karrierjüket, az eddig fontosnak vélt dolgokat háttérbe szorítani, és találni egy közös nevezőt, hogy az együttélés elviselhetőbbé váljon ami egy idő után már nem is annyira szörnyű, mint ahogy azt elsőre gondolták.
Ági<3